Fontos mérföldkőhöz érkeztünk február elején. A Nevetnikék ugyanis megtartotta első jelentős céges rendezvényét. Az eseményen díjaztuk a tavalyi év általunk leghatékonyabbnak ítélt vállalati támogatóját, amely mind társadalmi felelősségvállalásának mértékét, mind a segítségnyújtás formáinak hatékony alkalmazását tekintve a legkiemelkedőbbnek bizonyult. Az elismerés címzettje, a Jobcapital Kft. már több ízben bizonyított. Papp Zoltán Péter ügyvezetővel a Pécs-Budapest távolságot a technika segítségével rutinosan áthidalva ültünk le beszélgetni.
BF - Lényeges szempont volt nálunk, hogy olyat díjazzunk, akik nem csak minket támogatnak, hanem a vállalati felelősségvállalás egyébként is a cégkultúrájuk része. Ti már nem egyszer megmutattátok, hogy a CSR számotokra sokkal többet jelent, mint csupán az a három betű…
PZP – Valóban, ezt már a kezdet kezdetén megfogalmaztuk, hogy vissza is adunk majd a közösségnek a munkánk során, különös tekintettel azokra, akik rászorulnak. Ebbe energiát és erőt kell tenni, ami nemcsak anyagi források átcsoportosítására vonatkozik. Örömteli, hogy ez a közösség mindezt magáénak érzi nálunk a munkahelyen, és boldogan tesz érte a mindennapokban.
BF – Hogy kerültetek kapcsolatba a kék-sárga ruhásokkal?
PZP – Az egy eldöntött dolog volt, hogy minden évben valakinek hathatósabb segítséget is igyekszünk nyújtani. Amikor a Nevetnikékre esett a választásunk, először egy játékműhelyen keresztül csatlakoztunk. Onnantól kezdve sokasodtak ezek a közös projektek és vállalások, eldőlt, hogy a Nevetnikék a szívünk csücske, a törekvésük a mi ügyünk is, és feléjük fordulunk a legszívesebben, ha CSR-ról van szó.
BF – De miért pont a Nevetnikék?
PZP – Az biztos, hogy nagyon kemény feladat, amire a Nevetnikék vállalkozott. Ráadásul alkalmunk nyílt belelátni, hogy mekkora munka az, amit létrehoztak az elmúlt évek során. Én pedig igazán nagy családból jövök, nyolc testvér mellett nagyon hamar tapasztalom, milyen az, amikor egy gyerkőccel probléma van, és mennyire nehéz feladat hárul ilyenkor a szülőkre is. Ahogy beleláttunk a Nevetnikékkel való együttműködés során az ilyen helyzetekbe, egyre több információt kaptunk tőlük, szituációkat, konkrét helyzeteket, problémákat, emberi történeteket ismertünk meg, amelyek nagyon megérintettek minket. Ezért vált egyértelművé, hogy a folytatás ezt az irányt kell hogy jelentse.
BF – Ami miatt igazán különlegesnek számítotok, hogy az együttműködés és a segítségnyújtás szinte valamennyi módját megmutattátok már a Nevetnikéknek. Pro bono szolgáltatásként például segítettétek kiválasztani az irodavezetőnket…
PZP – Amikor megérkezett a megkeresés, hogy amihez igazán értünk, abban is nyújtsunk segítséget, nagyon jelentős pillanat volt. Szerencsére a szakmaiságunkat is visszaigazolja, hogy nagyon jó embert tudtunk nektek találni.
BF – Igen, Verára mindig számíthatunk…Ami pedig talán még ennél is nagyobbat szólt, és nehéz volt nem észrevenni, hogy ti voltatok az elsők, akik innovatív jelleggel vállaltak egy céges nagyköveti kampányt.
PZP – Jó volt látni, hogy a kollégák egytől egyig beleálltak ebbe, és vállalták, hogy kilencen-tízen direkt módon támogatják ezt a kezdeményezést, a többiek pedig indirekt módon, egymást segítve vettek részt benne. Ráadásul találtunk is egy olyan apropót, ami még jobban motivált minket, a kilencedik születésnapunkra akartunk 900 ezer forintot összegyűjteni. Külön öröm számomra, hogy sikerült az összeget megduplázni a gyűjtés során. Most is kiráz a hideg, amikor rágondolok, hogy mindenki, akinek szóltunk a küldetésünk kapcsán, önzetlenül mellénk állt. Cégek a munkavállalóikkal és magánemberként is szívesen segítettek, üzleti partnereink, beszállítóink, rokonok és ismerősök is segítő kezet nyújtottak.
BF – Gondolom nem az elismerések miatt teszitek mindezt. Mégis meg kell kérdeznem, hogy éreztétek magatokat a nagyköveti záróünnepségen?
PZP – Ez leírhatatlan. Igazi ünnep volt. A születésnapunk is és a Nevetnikékkel közös sikeres együttműködés is. Jó első fecskének lenni, annak ellenére, hogy kihívásokkal teli feladat. Megmutatta az együttműködés, az összefogás hatalmát, valamint a mi cégünk erejét is. Felemelő érzés volt tudatni veletek, hogy mindezt sikerült összehoznunk a számotokra a kollégáimmal, nagyon büszke voltam.
BF – Azt mondod, nem hiszel a véletlenekben, s vallod, hogy mindenki azt kapja vissza, amit ad.
PZP – Abszolút így van. Az élet mindig egálra játszik. Pontosan látszik az is, ha valaki a CSR-t egy marketingfogásnak, kötelező céges elemnek tudja be, hogy magát jobban tudja pozícionálni a piacon, és ne maradjon le másoktól, szerintem ez nagyon rossz irány. Nálunk ez a valódi önzetlenségről és segíteni akarásról szól. Most is vannak kollégáim, akik tőlünk függetlenül is önkénteskednek, és örömmel vállalják ezt a szerepet. Hiszem, hogy ez csak így tud működni, az élet pedig megadja, ami neked jár. És ezt az értékrendet vallja az egész csapat cégen belül is.
BF – Örülök, hogy említed a csapatot, hiszen itt valóban igazi csapatjátékról van szó. Vezetőként hogyan tekintesz a jövőbe?
PZP – Nehéz megjósolni, mit hoz a jövő, mind magánemberként, mind céges szinten. De ha az értékrendünk a helyén van, erőnkhöz és képességeinkhez mérten jól teljesítünk, akkor bizakodva tekinthetünk előre. Igyekszünk jól prosperálni és szakmailag is helytállni, megfelelően képviselve HR tudásunkat. Megyünk tovább és tesszük a dolgunkat!
BF – A sikeres és hatékony működés mellett vajon érdemes a szemléletformálást is vállalni?
PZP – A jó példa fontos. Más cégek számára is elöl járhatunk a segítségnyújtás és a hatékony együttműködés kapcsán. Mindezt jól kommunikálva és láthatóvá téve ösztönözhetünk másokat is, hogy kövessék az általunk képviselt szemléletet. Fontos, hogy a jó ügy, például a Nevetnikék és a beteg gyermekek támogatása apropóján ne csak egyszeri esetekről legyen szó, hanem rendszeres és tudatos kéznyújtásról.
BF – A cégvezetőről már sokat megtudtunk, de örülnék, ha olvasóink közelebb kerülhetnének Papp Zoltán Péterhez, a magánemberhez is. Nyolc testvéredről már tettél említést, avass még be minket kérlek a családi hátországod műhelytitkaiba, anélkül, hogy bulvár irányba indulnánk el!
PZP – Mondhatnám, hogy a munkám a legfontosabb az életemben, de ez nem lenne igaz! A család jelenti számomra a legtöbbet. A közvetlen, szűk családom, a feleségem és a három gyermekem. És a tágabb család, a testvéreimmel és az ő szeretteikkel, rokonokkal. Nagyon fontos értékrendet kaptam anno a működésemhez az édesanyámtól és idősebb testvéreimtől is. Időben hallottam tőlük a közösség, a csapat erejéről és nem utolsósorban egymás tiszteletéről. Ideális párom van, a feleségemmel igyekszünk meghatározott értékek szerint nevelni gyermekeinket. Szóval a család mindenek felett, de szerencsére a munkahelyi közösségünk légköre is ideális, így őket tekinthetem a második családomnak. Szó sincs autokrata működési irányzatról cégen belül, közvetlen vezetőnek tartom magam, sőt, sokszor túlságosan is engedékeny vagyok, de így működöm. Szerencsére a feleségem ebben is tökéletes partner, nemcsak a magánéletben, de a munkában is társam, ugyanúgy itt van, és együtt építjük a vállalati közösséget is.
BF – És akkor jöjjön a klasszikus szitu… Ha egy lifteben kellene röviden és tömören összefoglalnod egy kíváncsi idegen számára, fél percben, mi is az a Jobcapital, mit mondanál?
PZP – Egy szakmai alapokon rendeződő HR tanácsadó cég vagyunk, nagyon figyelünk az együttműködésre, a partneri igényekre. Munkánk során igazi win-win helyzet kialakítására törekszünk, és igyekszünk mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára olyan metszetet találni, amely mindkét félnek ideális. Büszke vagyok rá, hogy nálunk elég magas a beválási arány, ha például munkavállalókat közvetítünk a partnereknek, nagyon kicsi a lemorzsolódás, 95-97 %-os hatékonysággal működünk. Ez azért van, mert valamennyi félre képesek vagyunk megfelelően ráhangolódni, és az odafigyelés útján szakmailag magas szinten tudunk működni. Lehet, hogy több volt, mint fél perc…
BF – Annyi baj legyen, sőt, amondó lennék, hogy szálljunk is ki a liftből, induljunk el gyalog a lépcsőn, miközben elmondod nekem, mi az, ami szerinted a Nevetnikékkel kapcsolatban a leginkább említésre érdemes…
PZP – Két embert is látok nálatok, akik mentén ez az egész szerveződik. Glóriára és Évire gondolok, hihetetlen energiabomba mindkét hölgy. Fantasztikus odaadással végzik a munkájukat, és ezt nem is lehet máshogy csinálni. Nem tegnap kezdték, és nem is holnap fejezik be, így bárki, aki melléjük társul, biztos alapokra számíthat. Aki tizenhatodik éve fent tud tartani egy ilyen nemes közösséget egy ennyire szép cél érdekében, az előtt meg kell emelnünk a kalapunkat. Jelen gazdasági környezetben mi is szembesülünk kihívásokkal, de számotokra sokkal nehezebb a helyzet, ráadásul van egy szívet facsaró történet is mellette, a beteg gyermekek sorsa, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, lelkileg nagyon megterhelő lehet, úgyhogy a Nevetnikék nekünk a non plus ultra!
