10 évesek lettünk idén. 10 évig működtünk blog nélkül, de mára beléptünk a kamaszkorba, minket is elkap a számítógép-láz, kockulunk, haladunk a korral, tehát itt vagyunk. De kezdjük ott, eddig hol voltunk.
2008-ban egy 22 éves lány több hónapos utánajárás, engedélykérés után átlépte a Pécsi Gyermekklinika Belgyógyászati Osztályának küszöbét ragyogó tekintettel, két ollóval, egy ragasztóval és 10 darab színes papírlappal, maga köré szervezte az épp bent fekvő gyerkőcöket a játszószobában, és papírkígyó gyártásba kezdett velük. Őt Glóriának hívták. Azóta is így hívják. Viszont azóta már 500-an voltak bent vele a kórházban, voltak köztük Anettek, Csabák, Gáborok, Hajnik, Juditok, Rékák, Petrák, Matyik és Istvánok, és ők is gyártottak gyerekekkel papírkígyókat, sőt, gitárt vittek be és tábortűzi dalokat játszottak a képzeletbeli tűz körül, mesebeli sárkányokkal küzdöttek miközben tündérport ittak, alulmaradtak számos kártyapartiban, eldúdolták ezerszer a Bóbitát a csecsemőknek, és otthon varrogatták a munkahelyi balesetben szétszakadt kesztyűs bábokat. Tették mindezt önkéntesek, hetente egyszer két órában. Csendben. Szorgosan.
Közben szemezgettek más gyerekosztályokkal is, és más gyerekosztályok is szemezgettek velük. Hamar ott találták magukat 9 gyerekosztályon: onkológián, pszichiátrián, neurológián, sebészeten, légúton, fertőző osztályon, intenzíven, Mestyán Gyula osztályon és persze a belgyógyászaton. Amíg még volt, a dialízisen is. Beosztották egymás között, mikor, ki, kivel, melyik osztályon nevettessen. Mert ez a cél. Kizökkenteni a bent fekvő gyerekeket, elűzni fájdalmat és unalmat, becsempészni a játékos gyerekkort a kórtermek falai közé. Mindig párban. Mert néha kemény meló, kell a segítség. De nagyon hálás meló is, mert mindig vigyorgó arcokat hagytak maguk mögött.
Egyre profibbak lettek. Egyre többet tanítgatták egymást a nevettetés csínjára-bínjára. Míg egyszer csak fel nem kérte őket az egyik orvos, fessék színesre a rendelőjét. S innentől megállíthatatlanok voltak. Kifestették a rendelőt, majd a folyosót is. Utána egy másik gyerekosztályra mentek, és kifestettek ott egy kórtermet. Majd még egyet. Majd a folyosót, a játszószobát és a kezelőt is. Majd még egy gyerekosztályt. Majd még egyet. S amikor nem maradt üres falfelület, felkeresték egy másik város gyerekosztályát is, és ott is elkezdtek festeni. Majd elkezdtek más kórházak is szemezgetni velük, és ők is elkezdtek más kórházakkal szemezgetni. Ki tudja hol állnak meg....?
És tették és teszik mindezt azért, mert jó érzés. Mert jó érzés jót tenni. Mert jó érzés gyerekekkel játszani. Mert jó érzés szebbé tenni a környezetet. Mert jó érzés egy jó csapat tagja lenni. Mert jó érzés összefogni. Mert jó érzés hinni abban, hogy ez még jobb lesz. Mert még jobb lesz.
Még jobb lesz, mert 10 év után már nem csendben fogjuk mindezt tenni, hanem hangosan. Hangosan, hallja az ország, hogy van egy lelkes, kis csapat, akik erre áldozzák a szabadidejüket, akik alig várják, hogy csatlakozzanak hozzájuk mások akár önkéntesként, akár támogatóként. Mert szeretnénk minden osztályra minden nap eljutni, most már tényleg. És el is fogunk. Mert jó érzés abban hinni, hogy ez még jobb lesz.... ;)
Szerző: Kőműves Glória (kuratóriumi elnök)
