Hihetetlen, az is idén volt, hogy vártuk, mikor leszünk beoltva. Kórházban dolgozókként a lista legelején szerepeltünk, azon belül viszont leghátul, egy önkéntest a legkönnyebb nélkülözni a gyermekkórházban. Mi csak játszunk, és év elején alig volt kinek. Tartottunk foglalkozást online, szerenádoztunk az ablakok alatt, walkie-talkie-val beszélgettünk a gyerekekkel, ha nem láttuk egymást, annak legalább megvolt a maga varázsa. Mégis szorongató volt a bizonytalanság, nem tudtuk mikor léphetjük át a klinika küszöbét újra. Közben nagyban dolgoztunk a játékkészítő projektünkön. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói által kidolgozott játékokon, és a saját tervezésű, kitalált játékokon egyaránt. Melyik korcsoportnak mit lehet adni, hogyan marad öko, milyen szerszámokat használjunk, hogyan fogják megcsinálni saját kezűleg az önkéntesek, hogy nézzen ki a kincsesláda, mit csinálunk, ha közben valakit baleset ér, hányféle csendeskönyvet lehet elkészíteni, és még számos kérdés megválaszolásán dolgoztunk. Egyszerre volt jó, hogy végre erre van időnk, csendben, nyugalomban kidolgozni a rég áhított projektet, és egyszerre volt ijesztő, hogy nem tudjuk, mikor indulhat el élesben. Közben elvégeztük a pécsi interaktív mesefalon a karbantartásokat, varrtunk szuperhős bábokat, és csendben a Dombóvári Szent Lukács Kórház gyermekosztályának is átadtunk egy golyóslabirintust, ami azóta is a falra függesztve várjuk a legkisebbeket. Bár mesefalat festeni nem lehetett, az átköltöztetett légúti osztály dekorálásában azért részt vettük, üvegmatricákkal, szobatáblákkal, amiket otthonról is megtudtunk tervezni, és átdolgoztuk a mesefalfestő képzésünket. És nagyon vártuk, hogy kibújhassunk a barlangunkból.

S amint kibújtunk, mintha egyszerre pótoltuk volna be azokat az órákat, amiket addig otthon töltöttünk. Pécsen elindulhattak a kórházlátogatások, de ez nem volt elég, mindemellett két gyermektábort szerveztünk, egyet Pécsen, és egyet Kaposváron, csupa olyan gyermeknek, akik más táborba nem tudtak volna eljutni. Bűvészkedtünk, mesét mondtunk, zenéltünk, és rengeteget játszottunk velük a szabadban. Bepillantást nyerhettünk a kis világukba, és amennyire leszívták az energiánkat napközben, úgy töltött fel erővel minket az átélt hét élménye. Egészséges, mozogni, sőt! futni tudó gyerekekkel nagyon más foglalkozni, ezt is megtanultuk. S szívesen átélnénk ezt ezentúl minden évben.

Kaposváron a háziorvosi rendelők mesefalfestése indult útjára, Pécsen pedig a játékkészítések. Hirtelen mindkét városba nagyon sok új önkéntes jelentkezett, aminek nagyon örültünk. Kaposváron a falfestések hangulatába beköltözött valami eddig nem látott varázs, fűszer, vidámság, és csak úgy sodorta a csapatot magával. Pécsen még óvatosan kezdtük el a különböző fák fűrészelését és fúrását, de év végére annyira belejöttünk, hogy három kincsesládát is tele tudtunk tölteni. A Nyár utcai kis helységünk újra megtelt élettel... majd nagyon gyorsan fordult velünk a világ.

Az évek óta tervezett és halogatott kórházi átszervezés idén megvalósul, és hamarosan nekünk is költözni kell, csak nincs hova, mert a másik telephelyen mi már nem fogunk elférni. Ott ültünk az udvaron, csiszoltuk a játékkockákat, és morfondíroztunk azon, milyen megoldási lehetőségeink vannak. Túl sok okos nem jutott eszünkbe, ha a kórházon belül nem kapunk helyet, akkor a kórházzal szemben lévő házra van szükségünk. Gyorsan rákerestünk: egy héttel előtte rakták fel azt a házat, hogy eladó. Tudjuk, a középkorban ezért máglyán égettek volna el minket. Aznap délután megnéztük, másnap már bankokkal tárgyaltunk, majd augusztus 18-án belevágtunk életünk eddigi legnagyobb adománygyűjtő kampányába: összegyűjteni a hitel önrészéhez szükséges 6 millió forintot. Az, hogy három héttel később kiderült, nem kapunk hitelt, és a teljes összeget össze kell gyűjteni, csak kicsit szegte kedvünk: nekünk ezen a házon a létünk múlott, akkor összegyűjtjük most az egészet. 87 nagykövet, 11 híresség, számtalan koncert, rendezvény, jótékonysági licitek, céges kérelmek, sajtómegjelenés... felsorolni is nehéz lenne, mennyi követ mozgattunk meg, még klipet is forgattunk a Welhello átírt számából Apu vedd meg a Bajnok utcai házat címmel, szerencsére nem eredménytelenül. Több ezer segítő szándékú ember adományával 2,5 hónap alatt 41,5 millió forintot sikerült összegyűjteni, így november elején már ki is fizettük a házat, közepén pedig a felújításhoz szükséges bontási folyamatokat is megkezdtük. Ami történt, az egyszerű csoda. Vagy ha nem csodának tekintjük, akkor tökéletes bizonyítéka annak, hogy ha sok jó ember összefog, akkor egészen hihetetlen dolgokra is képesek. S szerencsére a Nevetnikék háza táján rengeteg a jószándékú, segítőkész ember.

A Nevetnikék számokban: 4 háziorvosi rendelő kifestése, 11 híresség kampányolása, 30 kórházlátogató önkéntes mosolya, 42 millió forint összegyűjtése, 50 mesefalfestő önkéntes keze munkája, 87 nagykövet elszántsága, 100 gyermek megnevettetése, 176 játékkészítő önkéntes kitartása, 920 elkészült játék átadása valósult meg 2021-ben.

Köszönjük Nektek!