Ide nekünk az oroszlánt is! - így indultunk neki az évnek, tele örömmel, hálával, és bizakodással, ha sikerült összegyűjteni a pénzt a házikóra, és megvásárolni, akkor nincs más akadály előttünk, és megtudjuk valósítani mindazt az álmot, amit oly régóta dédelgetünk magunkban... Alig pár napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, azért nem olyan egyszerű az élet továbbra sem.

A Bajnok utcai ház kapcsán hamar kiderült, hogy súlyos szerkezeti problémák vannak vele. Az emeleti födém megerősítése komoly szakértelmet kíván, és csak a födém javítása sokkal magasabb költségekre rúg, mint amennyit mi a kampány során összegyűjtöttünk a felújításra. Nehéz volt meghozni, de végül úgy döntöttünk, hogy elengedjük most az emeletet, akár azon az áron, hogy később ez még komoly nehézséget fog nekünk okozni, és a földszint felújítására koncentrálunk, hogy mielőbb átköltözhessünk, hisz a Nyár utcai kórház bezárásának bárdja azért ott lebegett a fejünk felett.

Miközben mi ezen törtük a buksifejünket, megnyertük a Made in Pécs Civil díját. Nagyon-nagyon boldogok voltunk, és büszkék vagyunk rá! Annyira jól esik számunkra a város elismerése, és az a hatalmas összefogás, ahogy sok ezren szurkoltak nekünk a kampány során, és akik továbbra is itt vannak mellettünk! Hálásan köszönjük!!!

Na de, házfelújítás! Elkezdődött a végtelen mennyiségű logisztika és szervezés, hisz közben az építőipari árak elkezdtek emelkedni a magasba: hogyan lehet egy 15 millió forintos földszinti felújítást 5 millió forintból megoldani? Hát úgy, hogy a számtalan szakember ajánlotta fel ingyen a segítségét, rengeteg anyagfelajánlást kaptunk és a segédmunkások minden esetben az önkénteseink voltak. 11 hónap felújítási munkálat után októberben megtörtént a házavatónk, 2 napig kétszázan ünnepeltük, hogy ez a csoda létrejöhetett. Nagyon keményen megdolgoztunk érte több százan, megérdemeltük az ünneplést! :) 

Viszont nem azért jöttünk létre, hogy házakat vásároljunk és újítsunk fel. Nem lehet elfeledkezni arról, hogy ez a ház azért kell, hogy a munkánkat folytathassuk. Így miközben a házikón dolgoztunk, sem álltunk le a programjainkkal.

1) Kórházlátogatás.

A járvány óta nem vehettünk fel új önkénteseket. Már lehetett látni, hogy ez 2022 nyarán megváltozik, és már nagyon is szükségünk volt újakra, hisz a kórházlátogató létszámunk az elmúlt pár év alatt azért lecsökkent: külföldre költözések, gyermekvállalás, kiégés stb. Az év első felében a kórházi önkéntesekkel készültünk a nyitásra: voltak akik az interjúztatás rejtelmeit tanulták meg, míg mások a mentorkodást, ami mindig nehezebb, mint egy programtartás, hisz nem csak a gyerekekre kell figyelni, de az újoncokat is tanítgatni kell. S bár nyáron még nem sok új önkéntes csatlakozott hozzánk, de ősszel igazán beindultunk, és év végére 23 új önkéntest vettünk fel a már meglévő 13 fő mellé. 

Miközben Pécsen új önkénteseket tanítgattak a mentorok, addig elkezdtük Kaposváron is a mentorfelkészítést. A kaposváriak is sokat jártak Pécsre tanulni, és mi pécsiek is sokat jártunk Kaposvárra képzéseket tartani. Nekünk mindig nagy dilemma, hogy a létszám-növelésre helyezzük a hangsúlyt, és vegyünk fel minél több önkéntest minél gyorsabban; vagy a szakmaiságra, és inkább haladjunk lassan, de olyan önkénteseket vegyünk fel, akik valóban felkészültek a feladatra, és minden gyermekhez tudnak megfelelő érzékenységgel közeledni. Szerencsénkre az egészségügyi személyzet is támogat minket az utóbbiban, ezért van az, hogy bár 150-en is jelentkeztek idén hozzánk kórházi önkéntesnek, mégis nagyon kevesen kerülnek be, és hosszú a várólistánk. Hiszünk abban, hogy a gyermekek érdekét ez szolgálja a legjobban, hisz nem azoknak a gyerekeknek van a legnagyobb szüksége ránk, akik nyitottan és örömmel fogadják a játékra invitálásunkat a kórházban. Hanem azoknak, akik összegubbasztva fekszenek az ágyban, akik félnek, szoronganak, sírnak, akik egyedül vannak, és úgy küldenek el mindenkit melegebb éghajlatra, hogy valójában ölelésre vágynak. Mindig izgalmas dolog megtalálni a kulcsot minden gyerekhez, ezért tanulunk és tanulunk nagyon sokat, hogy rengeteg kulcs legyen a zsebünkben, és azok mellett lehessünk ott, akiknek a legnagyobb szükségük van ránk.

2) Mesefalfestés. A járvány alatt nem festhettünk sehol, így feltorlódtak az addig be nem fejezett festések, és jöttek új kérések is. Idén nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat újból a kórházi dekorációba. A gyermeksebészet ideiglenesen átköltözött a Honvéd kórházba, addig se legyen fehér, ezt gyorsan előre vettük, és ritkásan, de festettünk fel jópár mesefigurát. Minden kórtermet egy másik magyar illusztrátor tervezte, 6 kórtermet, 1 kezelőt, a játszószobás és a teljes folyosót díszítettük fel cuki mesefigurákkal. 

Bár nem egészségügyi intézmény, de nehéz cserben hagyni 3 év alatti épp magukra hagyott gyerkőcöket, így a gyermekotthon apróknak szánt szobája is kidekorálásra került. Befejeztük a szigetvári gyermekosztály korábban fehéren hagyott utolsó kórtermét is, egy szigetvári védőnői szobát, és mivel tisztasági festés volt, a folyosót is újra kezdtük. Ezen kívül megszépült egy kaposvári orvosi-védőnői váró is. Visszamentünk Dombóvárra is, ahol bár a gyermekosztályt korábban kifestettük, de még két felnőtt osztály közösségi terme vissza volt. Azóta az ott dolgozók igénye is megváltozott, és az egész osztályt szeretnék barátságosabbá tenné az öregeknek, akik ott töltik utolsó hónapjaikat. Idén a tervezésig jutottunk el e kapcsán. 

3) Játékkészítés. Tavaly kezdtük el, így ez pusztán egy másfél éves projektünk. Tavaly a kardiológia és a fertőző osztály kapott kincsesládát, idén a gyermeksebészet és a kaposvári osztály is kapott egyet. Jelenleg 4 kincsesláda tartalmát töltjük újra és újra ördöglakatokkal, csendeskönyvekkel, csillagpálcákkal vagy épp rágókával. 37 műhelyen keresztül gyártottuk a játékokat, amiért még egy krónikus beteg gyerkőcnek is ad motivációt bátrabban visszatérni a kórházba a következő vizsgálatra vagy kezelésre. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival pedig immáron harmadszor dolgoztunk ki közösen játékokat egy kurzus keretében.

Bár a tavalyi évhez kapcsolódik, de idén kaptuk meg a Legjobb Adománygyűjtő Civil Díjat, ami országos elismerés. Számunkra különösen, hisz nagyon kicsi szervezetként kellett összegyűjtenünk a házra 40 milliót, tapasztalatlanul, kapacitás nélkül vágtunk bele a kampányba, de számunkra fontos volt ez az ügy annyira, hogy áldozatokat hozzunk érte. Meglett az eredménye, és mi nagyon hálásak vagyunk annak a több ezer embernek, aki azt mondta, tényleg van annyira fontos ez az ügy, hogy támogassa. Az elismerést is köszönjük!

 Az eredmények mellett ez az év a változások éve is volt számunkra. Hirtelen szakadt a nyakunkba sok munka: a lecsappant kórházlátogató önkéntesek számának növelése, a be nem fejezett falfestések befejezések, a kincsesládák újratöltése és a házfelújítás. A sok feladat mellé viszont nagyon sok önkéntes is kapcsolódott, közel ötszázan segítették idén ezt az ügyet valamely város valamely területén. Nagyon jó érzés megismerni ennyi embert, akiben benne van a tenni akarás egy jobb világért. Ahhoz, hogy ezt a sok önkéntest koordinálni is tudjuk, a munkavállalói létszám is megnőtt, jelenleg 4 részmunkaidős, és 4 főállású dolgozó készíti fel az önkénteseket, szervezi a programokat, és végzi el az adminisztrációs háttérmunkát. Reméljük jövőre is mellettünk lesztek, és a támogatói létszámot is tudjuk hozzá bővíteni. A házfelújítás maradék része... hát, az még a jövő zenéje, hogy oldjuk meg. Egyelőre most csak megállunk egy pillanatra ünnepelni az eddigi eredményeket! :)

Széles Mosolyt, Nagy Nevetést, és Boldog(abb) Új Évet Mindenkinek!

Glória

a nevetnikék vezetője