Kevés polihisztor van nálunk, Máté az egyik. Ez azt jelenti, hogy mindenben IS részt vett már. :) Először a házfelújításnál találkoztunk vele, sokat segített, majd egyszer csak bekapcsolódott a játékműhelyekbe is. Ahogy telt az idő, úgy kapott kedved a kórházlátogatáshoz is, ahol azonnal felfedezett egy fejlesztésre szoruló területet, és onnantól informatikai segítséget is ad. Végül a mesefalfestést is kipróbálta, és építi a szervezetet javaslataival, meglátásaival. Mátét nagyon megszerette mindenki, hihetetlen jófej, van egy sajátos, de nagyon jó humora, és mindig számíthatunk rá. Még több Mátét a csapatunkba! :)

Mikor hallottál először a nevetnikékről? Mi volt az első alkalom, amikor eljöttél segíteni, és akkor milyen elvárásokkal, vagy elképzelésekkel érkeztél?

Arra nem emlékszem hogyan került a látóterembe az alapítvány, de nem sokkal az után volt, hogy megvettétek a nagy rakás téglát. A gyerekekkel mindig is jól kijöttem ezért szimpatizálok az olyan szervezetekkel amik a gyerekekért vannak. Mivel akkoriban jobban ráértem, adta magát, hogy segítsek a házfelújításban. Amikor először jöttem, még a bontómunkák legelején volt a projekt és aznap se csináltunk sokmindent. Akkor 4-en voltunk, de előfordult olyan is, hogy a Petivel ketten hordtuk a sittet a talicskákkal. Így visszagondolva voltak azért elég jó pillanatok: Volt amikor annyian dolgoztunk, hogy 3-4 helyen is folyt a munka és mindenhol volt olyan aki csak verbális támogatást nyújtott a többieknek. Volt, hogy átlyukadtunk a szomszédhoz egy közös falon keresztül. 

Az eredeti elképzeléseidhez képest mit kaptál a nevetnikéktől az elmúlt másfél év alatt? Miért váltál aktív tagjává a teljes szervezetnek?

A fő marasztaló erő talán a társaság volt. Pozitív szemléletű, kreatív, intelligens emberek próbálnak jó dolgokat csinálni a környezetükben. Kedvelem az ilyen eszementeket. Mivel egyetértek a céllal, hogy segítsünk a beteg gyerekeknek könnyebbé tenni a kórházban töltött idejüket csatlakoztam a bandához. 

Hogy mit is kaptam itt? Hmm..
A jó hangulatú, nevetéssel teli játékkészítések és festések mellett nagyon sok mindent tanulhattam a kórházlátogatós képzéseken. Meg kitűzőt is. És egy nagyon menő sárga pólót, bár az eléggé vonzza a bogarakat. 

A házfelújítás óta Te azon kevesek egyike vagy, aki szinte mindenben segít. Voltál mesefalat festeni, játékot készíteni, és elvégezted a kórházi önkéntesek képzését is, sőt, már ukulelén is játszol a gyerekeknek. Miért jelentkeztél a különböző programokba? Melyiknél mi volt a motiváció számodra?

Az építkezésnél a Peti volt az elsődleges kontaktom az alapítvánnyal, a játékkészítő műhelyeket is ő viszi. Kíváncsi voltam, hogy megy egy-egy ilyen foglalkozás a gyakorlatban. Mondanám, hogy jó volt a társaság az első műhelyemen, de amíg kb mindenki az egyik szobában dolgozott, addig mi ketten a Petivel a másik szobában dekopírfűrésszel és fúróval játszottunk. Pontosabban előkészítettük a cipőfűzős játék alapelemét. De a második alkalommal már mi is csiszolgattunk és ott megismerkedtem a többiekkel, akikkel azóta is rendszeresen találkozunk a műhelyeken. Persze vannak olyanok is akik csak egyszer jönnek és többet nem látom őket. 
Tavaly nyáron lehetett hosszú idő után újra jelentkezni korházlátogatónak. Mint már említettem a gyerekekkel mindig is jól kijöttem, szóval meg is ragadtam az alkalmat a jelentkezésre. Interjú...bemutató foglalkozás...gyerekek közelébe engedtetek. Azért azt sejtettem, hogy a kórházban másképp működik egy gyerkőc mint bárhol máshol, de pont ezért fontos jelen lenni mellettük. Amikor semmire nincs befolyása, akkor és annyit kell enni-inni amikor mondják, olyankor hatalmas élmény lehet, ahogy megver minket uno-ban, jenga tornyot építünk vagy egyéb módon játszunk, zenélünk.
A mesefal festés volt az egyetlen tevékenység ami nem igazán érdekelt. Mármint olyan szempontból, hogy részt vegyek rajta. Amúgy csodás, hogy mennyivel otthonosabb, barátságosabb egy mesében lenni, mint egy sima fehér falú kórteremben. Szóval ide inkább csak annyi volt a motiváció, hogy kipipálhassam, hogy ilyet is csináltam. Viszont nagyon jó éreztem magam. El se hittem, hogy ilyen jól tudok festeni. Igaz a Noémi végig ott van ilyenkor és mondogatta, hogy ezt így lenne jobb, vagy talán a másik ecset megfelelőbb...  

Még csak hospitáltál a kórházban a mentorok mellett, amikor már megfogalmaztad az első kritikát: a füzet módszerünk elavult. Azóta aktívan dolgozol azon, hogy egy applikációt fejlessz az önkénteseknek. Egyrészt kérlek meséld el, miért fontos a füzet, milyen funkciót tölt be nálunk? Másrészt miben fogja ezt megkönnyíteni az applikáció - aminek bevezetésére reméljük hamarosan sor kerül. :)

A kórházban minden osztályon van egy dobozunk amiből össze tudjuk szedegetni a cuccokat amiket aznap használni fogunk. Ezekben a dobozokban van 1-1 füzet. Ebben a füzetben vezetjük, hogy mikor volt az előző páros, melyik gyerekek voltak ott és mit csináltak velük, illetve egyéb hasznos infókat is. Például ha látjuk a füzetben, hogy a Béluka fél a békáktól akkor nem a békás bábbal a kezünkön fogunk hozzá benézni. Ezért is minden foglalkozás előtt átnézzük a füzetet és aszerint választjuk össze az eszközöket. Foglalkozás végén pedig beírjuk az aznapi dolgokat.
Így, hogy mindenki zsebében ott az okostelefon (de ha nem is mindenki, a páros egyik tagjánál tuti van) eléggé adja magát hogy elektronikusan könnyebb dolgunk lenne. Az nem fog elszakadni, nem fog kiesni a dobozból, a koordinátor is láthatja otthonról. Tehát sokkal rugalmasabb az egész.

Azon kevesek egyik vagy, aki átlátja az egész szervezet szerteágazó munkáját, és számos önkéntes találkozón is részt vettél már. Szerinted mivel lehetne leginkább jellemezni a nevetnikékes csapatot, beleértve a dolgozókat, és önkénteseket. Miért érdemes csatlakozni?

Fáradhatatlan, kreatív, vicces csapat. Jó a társaság és van értelme annak amit csinálunk.