Először is szeretném megkérdezni, hogy mit tudhatunk Rólad? Mivel foglalkozol? Mi a hobbid?

Kovács Magdolnának hívnak, 65 éves nyugdíjas vagyok. 40 évig dolgoztam alsó tagozatos tanítóként a Nevelési Központban. Jelenleg két nyugdíjas klubba járok, ezen kívül senior tánc órára és jógázni, illetve a Nevetnikék Alapítványhoz önkénteskedni.

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?

Miután 58 évesen nyugdíjba mentem, hiányoztak a gyerekek, a tanítás, a játék, így kellett egy helyet keresnem, ahol gyerekekkel foglalkozhatok továbbra is. Egy rádióműsorban hallottam Glóriát nyilatkozni az alapítvány az alapítvány munkájáról és nagyon megtetszett, így felhívtam telefonon és így kerültem be 7 éve a csapatba.

Milyen feladatokat látsz el?

 A kórházban 0-18 éves korig látogatjuk a gyerekeket, akik mindig mások, nincs két egyforma napunk. Játszunk, énekelünk, verset mondunk, mesélünk, zenélünk, barkácsolunk, vagy csak egyszerűen beszélgetünk velük, amihez éppen kedvük van. Jó felvidítani őket, látni, hogy az alatt a 2 óra alatt, amíg velük vagyunk, elfelejtik a betegségüket, mi is gyerekek leszünk, hiszen bármilyen idős is az ember, játszani szeret. Ha tudjuk, akkor a szüleiket is próbáljuk bevonni, mert jó, ha ők is elfeledkeznek egy kicsit arról, hogy kórházban vannak, beteg gyerekük mellett.

Vannak krónikus és tartósan beteg gyerekek, akikhez járok/jártam tanítani is. Egy kisfiútpéldául 13 éves korában megtanítottunk olvasni, százas számkörben számolni. Volt olyan is, aki veseátültetésre várt és abban tudtam segíteni, hogy ne maradjon le a tanulásban.

Ezen kívül családi rendezvényeken próbálom az Alapítvány munkáját segíteni, népszerűsíteni, hogy minél többen tudjanak és halljanak rólunk, ismerjék meg tevékenységünket.

Mit ad Neked a Nevetnikék, amiért érdemes idetartozni?

Először furcsa volt, amikor bekerültem, hogy itt mindenki fiatal, de megszerettem őket és úgy érzem ők is elfogadtak, jó velük lenni. Találkozunk egymással a foglalkozásokon kívül is, kirándulunk, beszélgetünk, játszunk.

Van-e lehetőség személyes fejlődésre, továbbképzésre az Alapítvány keretein belül?

Több továbbképzés is van az év során, amin sokat lehet egymástól tanulni, de persze sokat játszunk is ezeken az alkalmakon. A külsős rendezvényeken pedig kipróbálhatja az ember magát élesben is, miközben az alapítványt népszerűsítjük.

Ajánlanád-e másnak, hogy csatlakozzon önkéntesként és ha igen, miért?

Jó kis közösség ez, aki nyitott az önkénteskedésre és kedve van az ilyen típusú szabadidős tevékenységhez, az nemtől és kortól függetlenül, jelentkezzen bátran, mert mi és a gyerekek is szeretettel fogadják! :)

1. Először is szeretném megkérdezni, hogy mit tudhatunk Rólad? Mivel foglalkozol? Mi a hobbid?

• Dietetikus hallgató vagyok Pécsen és a szakma mellé kerestem olyan elfoglaltságot, hogy gyerekekkel tudjak foglalkozni, mert abban tudok kiteljesülni. Hobbim a rajzolás és a modern, kortárs tánc.

2. Mik a terveid a jövőre nézve?

• Szeretném befejezni az egyetemet, aztán a későbbiekben gyerekeknek szeretnék foglalkozásokat tartani, például cukorbetegeknek, súly problémákkal küzdőknek dietetikusként tanácsot nyújtani. A másik vonal iskolásoknak táborok keretében egészséges életmóddal, helyes táplálkozással kapcsolatos előadásokat tartani.

3. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?

• Több kórházban is voltam és megismerkedtem sok mindenkivel, de az egyik lakótársam barátja volt Ercsei Botond Dani, aki akkor már a Nevetnikék Alapítványnál önkénteskedett és úgy voltam vele, hogy szívesen kipróbálnám én is. 3 éve jelentkeztem a programra és eléggé elhúzódott a hospitálási időszakom, úgyhogy a sikeres bemutató alkalmamat követően körülbelül 2 éve tartok foglalkozásokat a kórházban. Átlagban heti egyszer, de kéthetente mindig eljutok az osztályokra.

4. Milyen feladatokat látsz el?

• Főleg kézműves foglalkozásokat szoktunk tartani, de a társamtól is függ, mert ha újakkal vagyok beosztva vagy akit nem ismerek, akkor nem vagyok olyan kezdeményező, de ha olyan szerencsésen alakul, hogy egymás után többször is tudok ugyanazzal az emberrel menni, akkor már alkalomról alkalomra, egyre több dolgot próbálunk ki a gyerekekkel, legyen szó akár játszásról vagy kézműveskedésről.

5. A kórházi falfestésben otthon vagy, mesélnél kicsit bővebben erről a tevékenységről?

• Kétszer voltam falfestésen, az egyiken rajzoltunk, az nehéz volt, de nagyon jó élmény. A másik alkalommal felhőt festettünk a légúton és jól sikerült. Én régóta rajzolok, meg a szüleim is tehetségesek grafikában és festésben és tanítottak engem is. A felhőknél tudtam is kamatoztatni, mert mondtam, hogy akkor már ne csak sima legyen, hanem fodrokat kanyarintottunk és akkor át is engedték az összes felhőt, hogy akkor már egységesek legyenek, így a barátnőmmel mi lettünk a felhő bodorítók a nap végére. ;-) Illetve elvégeztem a falfestő koordinátori képzést, úgyhogy már fogok tudni vállalni festős alkalmakat, bár az emberek irányítása nem erősségem, de a festés része nem okoz gondot, úgyhogy megpróbáljuk és meglátjuk, segítséggel mi sül ki belőle.

6. Mit ad Neked a Nevetnikék, amiért érdemes idetartozni?

• Érdekes, mert úgy érzem, hogy nem voltam itt annyit, amennyi ideje tag vagyok, rossz érzés, hogy ütközések miatt sokszor nem tudok ott lenni a meghirdetett programokon, de amúgy nagyon tetszik az egésznek az elve, hogy csak pár óra egy napból, de mégis Neked is feltöltődés és másoknak is milyen jót teszel vele. Külön jó, hogy a látogatások délután vannak, ami az iskolával se ütközik sokszor, meg más elfoglaltságokkal sem. Nagyon jó látni, amikor valaki nagyon lelkes és belehúzza a gyerekeket a játékba. Szeretném ezt eltanulni Glóriáéktól, mert azt a készséget is nagyon jól fejleszti, hogy hirtelen feltaláld magad új helyzetekben, pl. ha egy gyerkőc nem szeretne Veled játszani elsőre és nagy kihívás, hogy a mobilt nyomogató gyermek figyelmét is magára tudja vonni az ember. Meg jó azzal is szembeszülni, hogy nem mindenki csak egészséges és boldog, hanem van ilyen is, hogy betegen és akár szomorúan fekszik a kórházban, de Te valamilyen szinten tudsz rajta segíteni.

7. Van-e lehetőség személyes fejlődésre, továbbképzésre az Alapítvány keretein belül?

• A tapasztalatszerzés nagyon fontos számomra, meg hogy a képzéseken való részvétel sokat segít abban, hogy új eszközöket, ötleteket kapjak, amit a látogatásokon aztán meg lehet valósítani, mindig kap az ember egy ilyen plusz löketet. Például mióta itt tanultuk, azóta csinálok újra pom pomot, pedig emlékszem, hogy ovódában, iskolában is csináltuk, de most elevenítettük fel újra és tök egyszerű igazából, úgyhogy miért ne próbáljuk ki a gyerekekkel is.

8. Ajánlanád-e másnak, hogy csatlakozzon önkéntesként és ha igen, miért?

• Jól érzem magam és minél többet vagyok itt, annál jobban érzem magam, annál jobban élvezem. Jó megismerni az itt lévő emberek jó tulajdonságait. Javasolnám másoknak is, hogy csatlakozzanak, mert legtöbbször feltöltődünk a foglalkozásokon és ad egy érettséget az embernek. Meg jó belelátni a világnak ebbe a részébe is, pláne, hogy még segíthetünk is a betegeken.

 U.I.: Dóri azóta sikeresen levezényelt több falfestő akciót is. :)

A közepén kezdem, mert májusban egy nagyon régi álmom vált valóra, amikor átadtuk a Pécsi Gyermekklinikának az Interaktív Mesefalat. Ez az első, hogy az országban egy ambulancián a mesefalfestés mellett egyedileg elkészített játékok adnak lehetőséget a szorongásoldásra a gyerekeknek. És amiben még egyedi, hogy ezt 250 hozzá nem értő, de annál lelkesebb önkéntes bevonásával sikerült megvalósítanunk. A játékokat azóta is használják a folyosón várakozók, ezt a sok karbantartási feladatunk is bizonyítja.

8 hónap tervezési munka előzte meg a munkálatokat, sok egyeztetés a kórházzal, a figurák és látványterv megalkotása, a csövek beborítása és a fal előzetes glettelése, festése, sok-sok próba, hogyan tudjuk ezt részfeladatokra bontani az önkénteseknek, sok-sok egyeztetés arról, milyen játékok kerüljenek fel, és azokat hogyan lehet kivitelezni, majd ezek legyártása, sok-sok egyeztetés a cégekkel a támogatásokról és a dolgozóik bevonásáról, na és sok-sok stressz, hogy mindent időre elkészítsük, mert április végén már jött az első csapat, hogy felrajzolja a kontúrvonalakat. A májusunk szinte e körül forgott, a rendelési idő után 15-től késő estig minden hétköznap csak színkódoltunk, hogy a szombaton érkező tömeg festhessen. De nagyon megérte. Jó látni, ahogy a szűk folyosón egyszerre 30-40 önkéntes dolgozik azon, hogy megkönnyítse a gyerekeknek a hosszú várakozást. És jó volt látni az első gyereket, aki unatkozás és sírás helyett a falat nézte, majd elindult felfedező körútra....

Fotó: Csortos Szabolcs - UNIV Pécs

Fotó: Ruprech Judit

De nem ez volt az egyetlen mesefalfestős akciónk idén. Évekkel ezelőtt még egyedül szerveztem, és koordináltam a Pécsi Gyermekklinikán a három gyerekosztály falfestését, idén viszont annyi meghívást kaptunk, hogy hamar rájöttem, egyedül sosem végzek vele. 6 festőkoordinátor segítette a munkámat, akik vállalták, hogy szombatonként segítenek az önkénteseknek a kivitelezésben. Az ő segítségükkel, és 26 szombat alatt sikerült kifesteni a dombóvári kórház gyerekosztályát egy hónap alatt (rekord a mi életünkben is!!!), a szigetvári kórház gyerekosztályának nagy részét, a pécsi kórház légúti lépcsőházát, és a Munkácsy utcában lévő beteg-pihenőt és gyerekszobát. Összesen 213 önkéntes részvételével tudtuk ezt megvalósítani, és nagyon jó érzés, hogy ennyien csatlakoztatok hozzánk, ezek a festős szombatok mindig jó hangulatban teltek, és sokkal barátságosabb környezet várja azóta a gyógyulni vágyó kicsiket.

Szigetvári Kórház gyermekosztályának egyik kórterme

PTE - Urológiai Klinika

Dombóvári Szent Lukács Kórház gyermekosztályának egyik kórterme

Viszont a falfestéseknek egyszer a végére érünk, de van itt egy fontosabb feladat, ami állandó jelenlétet kíván az önkénteseink részéről: ez pedig a kórházban ápolt gyermekek gyógyítása játékkal. Sok figyelmet szenteltünk idén az önkéntes toborzásra, hogy minél több önkéntessel tudjuk megvalósítani a látogatásainkat, hisz még mindig régi álmom, hogy minden nap, minden osztályon legyen program, így átírva a kórházi alapélményt a gyermekek lelkében. És nagy örömömre szolgál, hogy idén 23 önkéntes csinálta végig nálunk a hospitálásokkal, és képzésekkel tarkított hosszú felkészítést, és vált rendszeres nevettetővé. Viszont nagy hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy az önkéntesek szakmailag felkészültek legyenek, bármilyen helyzet is adódik, bármilyen állapotú gyermekkel is találkozzanak, tudják, hogyan oldhatják fel a feszültségét, csillapíthatják a fájdalmát. Tartottunk a már meglévő önkénteseinknek zenés képzést (azóta mindenki a szívószál-dudát fújja), kézműves képzést, csecsemő képzést (hisz kiemelt figyelmet fordítunk azokra a gyerekekre, akiket szüleik nem tudnak látogatni), mesemondó és bábos képzést, és pantomim képzést, így már azok sem maradnak ki, akiket az állapotuk miatt csak az üvegajtón keresztül tudunk megnevettetni.

És aminek még nagyon örülök, hogy már nem csak a Pécsi Gyermekklinikán dolgozunk, de június óta a kaposvári kórházban is. Idén 473 foglalkozást tartottunk, és körülbelül 1500 gyermekkontaktunk volt. Elindultunk Pécsen egy új osztályon is, a Mestyán Gyula osztályon, így mára elmondhatjuk, hogy a Pécsi Gyermekklinika összes fekvőbeteg osztályán jelen vagyunk. Tartunk foglalkozásokat az onkológián is, a légúton, fertőző osztályon, belgyógyászaton, neurológián, sebészeten, pszichiátrián.... apropó pszichiátria.

Már régóta játszunk azzal a gondolattal, hogy nem csak a beteg gyerekekre fér rá a mosoly, de azokon a felnőtt beteg társainkon is kellene segíteni, akik kifejezetten súlyos állapotúak, vagy hosszú távú lakói a klinikának. Így idén júniusban bevásároltunk jógamatracból, és tettünk egy kísérletet a felnőtt pszichiátriai osztályon. A próbaórák annyira jól sikerültek, hogy januártól teljes gőzzel szeretnénk jelen lenni, mozgásos- és társasjátékos programokat tartani.

Na de vissza a gyerekekhez. A kórházpedagógiai feladatok ellátása nem feladatunk, nem erre jöttünk létre. Viszont ha van olyan kórházlakó, amelyik ég a vágytól, hogy megismerje a világot, és erre csak egy lehetősége van: ha mi segítünk neki, nehéz nemet mondani. Így alakult ki, hogy egy – bekerülésekor – 11 éves kisfiút, aki születése óta beteg, otthon ápolt, majd gépi lélegeztetés miatt kórházba került gyermeket az önkéntesek tanítanak meg helyesen és artikuláltan beszélni, olvasni, számolni. Mérhetetlenül csodálom azt a két önkéntesünket, akik ezt véghez vitték, és hétről hétre türelmesen tanítgatták, szeretgették a kisfiút a szokásos látogatásainkon felül. Számára kinyílt a világ, nagyon megszerette a nevetnikékeseket, mert ahogy ő mondta, „ha nevetnikékes, akkor tuti, hogy kedves és jókedvű”, és az egész csapat rajongójává vált, mert mindenki szívébe belopta magát. Soha az előtt nem láttam olyan szintű összefogást a csapatban, mint most, ezért a kisfiúért. De nagyon hamar egy másik krónikus betegünk is belopta magát a szívünkbe, beleszerettünk az eszébe, és elolvadunk a mosolyától, és mi örülünk a legjobban, hogy be tudtunk lopni hozzá egy cicát a 18. szülinapjára.

És egy kis meglepi a végére: idén 650.000,- Ft értékű orvosi művészereket, ápolási eszközöket adtunk át a Fertőző Osztálynak, mert egyedül az ő osztályuknak nincs saját alapítványuk, így mástól nem várhattak segítséget. Örülünk, ha kicsivel is, de hozzá tudtunk járulni a munkájukhoz.

Ez volt a Nevetnikék 2019-es éve. Mozgalmas, de én nagyon imádtam. Rengeteg szervezési munka van mögötte, és mindezt úgy, hogy nincs főállású alkalmazottunk, viszont akik jópár órákban bedolgoznak, szívüket-lelküket beleteszik, hogy pörögjön az egész, és minden feltételt megteremtsünk azoknak, akik egy szombatra, vagy heti 2 órára minket választanak szabadidős programnak. Azt hiszem még sosem találkoztam előtte egyszerre ennyi jó emberrel, és nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan mellénk álltatok.

2020-ra is megvannak a tervek. Nagyon köszönjük már most azt a több, mint fél millió forintot, amit az adjukossze.hu oldalon keresztül adtatok a Szigetvári Interaktív Mesefalra. Januárban az lesz az első dolgunk, hogy beszerzünk hozzá minden alapanyagot, és elkezdjük legyártani a játékokat, tavasszal pedig kifestésre és átadásra kerülnek. Viszont jövőre szeretnénk picit nagyobb fókuszt fordítani a kórházlátogatásokra, így főként toborzással, felkészítéssel, és foglalkozások megtartásával, képzésekkel fogunk foglalkozni, mert még mindig álmom, hogy minden nap, minden osztályon legyen program.... és már nem csak Pécsen. :)

Ezúton szeretném megköszönni Prell Anettnek a pécsi és szigetvári interaktív mesefal gyönyörű terveit, Paller G. Péternek az interaktív mesefal játékait, és mindkettejüknek a színkódolásokkal töltött estéket. Köszönöm Ruprech Juditnak azt a sok fantasztikus fotót, és a profi videókat.

Köszönöm azoknak a nagyvállalatoknak, akik hozzájárultak a 4 millió forintos pécsi interaktív mesefal projekt létrejöttéhez: Hauni Hungária, Az emberség erejével Alapítvány, Ready by Wednesday, Antal és társa Bt, Mecsekerdő Zrt, Lafarge Cement Magyarország Kft, Tettye Forrásház Zrt, OTP Bank Nyrt, Szívbeteg Gyermekekért Alapítvány és Ferling Kft.

Köszönöm a festőkoordinátorok lelkes munkavégzését, és hogy ennyi szép munkát hoztak ki a rájuk bízott csapatokból: Matuca Ivett, Oltyán Dóra, Pénzár Ágnes, Tóth Ádám, Vátyi Veronika.

És azoknak a kisvállalatoknak, csoportoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre egyik falfestés sem: Boróka Patika, Crosssec Solution Kft, Dombó-Coop Zrt, Dombóvári Szivárvány Óvoda, IT Services Hungary, Márkus Optika, Maurus Kft, Napsugár Óvoda, Pazirik Informatikai Kft, Szigetvári-Hús Kft, Szigetvári Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztály, Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület, Szigetvári Rendőrkapitányság, Tettye Forrásház Zrt, Viessmann Fűtéstechnika Kft, Webépker Kft, Zrínyi Vár.

Köszönöm Ripli Zsuzsinak, hogy népszerűsítette a falfestő akcióinkat, és Kemény Dénesnek a kórházban tett önzetlen látogatását.

Hálásan köszönöm, hogy csodát vittetek végbe: Kovács Magdi és Wind Judit.

Köszönöm szupervízorainknak, pszichiáterünknek, pszichológusainknak áldozatos munkájukat, amivel segítettek az önkénteseknek megbirkózni a nehézségekkel is: Dr. Fenyvesi Ilona, Molnár Edit, Solymossy Lévai Edit.

Köszönöm a sok segítséget, az órákon át történő egyeztetéseket, a megszámlálhatatlanul sok e-mail és telefonos szervezéssel töltött perceket: Árkus Vanessza, Kapitányné Légrádi Éva, Matuca Ivett, Törköly Adrienn.

Köszönöm a mentoroknak a vidám és profi foglalkozásokat: Árkus Vanessza, Kapitányné Légrádi Éva, Matuca Ivett, Somlyai Bea, Szkrajcsics Vera, Törköly Adrienn.

Köszönöm a kuratórium tagjainak a türelmét, bizalmát, segítőkészségét: Csányi Vivien, Sőnfeld Mátyás, Rozsos Réka.

És köszönöm annak a sok-sok önkéntesnek a munkáját, akik igazából értelmet adnak az én háttérszervezésemnek, akik hétről hétre beviszik a gyerekekhez a jókedvüket, lelkesedésüket, és együttműködve a társukkal kitalálnak valami mókát, hogy átlendítsenek kicsiket és nagyokat a nehéz helyzetben: Akucs Péter, Baltavári Viktória, Cs. Molnár Viktória, Farkas Kinga, Feller Dia, Ficsor Luca, Fülöp Kinga, Gál Alexandra, Gárgyán Dorina, Hajdú Virág, Hardi Luca, Héjjas Orsolya, Kemény Fruzsina, Kemény Viktor, Kerekes Zsófia, Kiss Hajnalka, Kiss Katharina, Kovács Nóra, Kovács Regina, Könyves Kata, Köves Dániel, Ligetfalvi Erika, Lukácsi Tünde, Marosi-Szíjj Judit, Molnár Evelin, Munding Lili, Oltyán Dóra, Paines Míra, Paizs Ottília, Papp Kornélia, Planjsek Csaba, Rétvári Borbála, Söjtöri Dániel, Szalai Ibolya, Szentgyörgyi-Tilli Edina, Tomcsányi Júlia, Torma-Székely Éva, Tóth Ádám, Tóth Kíra, Tőkéné Gungl Anikó, Vankó István, Varga Csilla.

És köszönöm mind a 413 falfestő önkéntes munkáját, akik velünk töltöttek legalább egy szombatot! <3 :) <3

Még sikeresebb, nevetősebb új évet veletek együtt!

Kőműves Glória, kuratóriumi elnök

November 25-én írtunk egy levelet a Mikulásnak, és ki is tettük a facebook oldalunkra, amiben egy hosszú kívánságlistát írtunk neki össze csupa-csupa játékkal. Nagyon izgultunk, de azt kell mondjuk, hogy FANTASZTIKUSAK VAGYTOK, a segítségetekkel ugyanis valóra vált a karácsonyi álmunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni, illetve íme a beszámoló, hogy mi lett a sorsuk decemberben.

1) Jézuska járt a Pécsi Gyermekklinikán.

Évek óta megajándékozzuk azokat a gyerekeket, akik az ünnep közeledtével is még a kórházi csempét bámulják. Az első volt tehát, hogy megvettük a buborékfújókat, ördöglakatokat, matricákat, és egy felajánlásnak köszönhetően még vidám ceruzák és kis naptárak is kerültek be a csomagba. A teljesség igénye nélkül. Összeállítottunk 20 csomagot, majd két NevetteTündér végigrepült az onkológián, pszichiátrián, belgyógyászaton, sebészeten, neurológián, fertőző osztályon és a légúti osztályon, hogy mindig bent fekvő lurkót egy kicsit felvidítson.

2) Szigetváron is jártunk! :)

Titokzatoskodtunk, hogy melyik gyerekosztály kap tőlünk idén karácsonyra sok-sok játékot, de most már leleplezhetjük magunkat. A szigetvári kórház gyermekosztálya volt a nyertes. 2018 augusztusában indítottuk el náluk mesefalfestő projektünket, azóta a folyosót kifestettük, és egy kórtermet is. Amit viszont kevesen tudnak, hogy minden szombaton, amikor ott festettünk, tea, üdítő, pogácsa vagy pizza várt minket, amit az ott dolgozók dobtak össze hálájuk jeléül. Egy darabig tiltakoztunk ellene, "igazán nem kellene", de a szokásuk mellett kitartottak. Számunkra ez azért nagyon megható, mert mint megtudtuk, az ott dolgozó személyzet minden hónapban összedob egy kis pénzt, amit a gyerekosztály jobbítására fordítanak, és úgy döntöttek, ezúttal a mi munkánkhoz járulnak hozzá egy kis üdítővel. Nem tudjuk, hogy egyébként mire költötték volna az "osztálypénzt", de azt igen, hogy a játszósarkuk nem bővelkedik társasjátékokban. Úgyhogy nagyon szépen köszönjük, hogy közösségi összefogással, a ti segítségetekkel hozzájárulhattunk ahhoz, hogy a szigetvári osztályon is könnyebb legyen eltölteni a napokat a gyerkőcöknek. Januárban tartunk még az ott dolgozóknak egy átfogó társasjáték bemutatót, hogy könnyedén eltudják magyarázni a szabályokat a gyerekeknek, hisz a NevettetőFiúknak nem volt az átadáskor erre idejük, hisz pont a karácsonyi bulira csöppentek be. :)

3) Onkológia, pszichiátria, Mestyán Gyula osztály...

A hosszan bent fekvő gyerkőcök számára sokkal többféle játékkal szoktunk készülni, nehogy megunjanak minket, és ezt a repertoárt tudtuk bővíteni most a segítségetekkel, úgyhogy a két ünnep között be is csempésztük a játékokat az osztályokon található neventikék-szekrénykékbe. Februárban elindítjuk programunkat a Mestyán Gyula osztályon is, még egy-két dolog hiányzik a dobozból, beszerzés alatt, de azért már látszik, hogy milyen szépen tele lett. :) S aminek még nagyon örültünk, hogy belefért még pár játék pluszba a kosarunkba, így az irodánkba is került a legfontosabbakból, így az újonnan bekerült önkénteseket is megtudjuk tanítani a különböző játékok használatára. :)

+1) Nagyon izgultunk, de szerencsére az utolsó pillanatokban még nagyon sok felajánlás beérkezett, és a pszichológus hallgatók is gyűjtést szerveztek nekünk, így 65.000 Ft-al több adomány érkezett a társasjátékokra, mint amennyit terveztünk. Összedugtuk a fejünket, és gyorsan ki is találtuk, hogy mi jóra fogjuk szánni a fennmaradt összeget. Egyenlőre legyen titok, hamarosan többet is elárulunk, egy biztos, május végére kész lesz valami, ami egyedi, innovatív, látványos, szórakoztató, interaktív, tartós, fantasztikus, színes, hatalmas, izgalmas... és a beteg gyerekeké lesz. :)

Boldog és Nevetésekben Gazdag Új Évet Kívánunk! :)

10 évesek lettünk idén. 10 évig működtünk blog nélkül, de mára beléptünk a kamaszkorba, minket is elkap a számítógép-láz, kockulunk, haladunk a korral, tehát itt vagyunk. De kezdjük ott, eddig hol voltunk.

2008-ban egy 22 éves lány több hónapos utánajárás, engedélykérés után átlépte a Pécsi Gyermekklinika Belgyógyászati Osztályának küszöbét ragyogó tekintettel, két ollóval, egy ragasztóval és 10 darab színes papírlappal, maga köré szervezte az épp bent fekvő gyerkőcöket a játszószobában, és papírkígyó gyártásba kezdett velük. Őt Glóriának hívták. Azóta is így hívják. Viszont azóta már 500-an voltak bent vele a kórházban, voltak köztük Anettek, Csabák, Gáborok, Hajnik, Juditok, Rékák, Petrák, Matyik és Istvánok, és ők is gyártottak gyerekekkel papírkígyókat, sőt, gitárt vittek be és tábortűzi dalokat játszottak a képzeletbeli tűz körül, mesebeli sárkányokkal küzdöttek miközben tündérport ittak, alulmaradtak számos kártyapartiban, eldúdolták ezerszer a Bóbitát a csecsemőknek, és otthon varrogatták a munkahelyi balesetben szétszakadt kesztyűs bábokat. Tették mindezt önkéntesek, hetente egyszer két órában. Csendben. Szorgosan.

Közben szemezgettek más gyerekosztályokkal is, és más gyerekosztályok is szemezgettek velük. Hamar ott találták magukat 9 gyerekosztályon: onkológián, pszichiátrián, neurológián, sebészeten, légúton, fertőző osztályon, intenzíven, Mestyán Gyula osztályon és persze a belgyógyászaton. Amíg még volt, a dialízisen is. Beosztották egymás között, mikor, ki, kivel, melyik osztályon nevettessen. Mert ez a cél. Kizökkenteni a bent fekvő gyerekeket, elűzni fájdalmat és unalmat, becsempészni a játékos gyerekkort a kórtermek falai közé. Mindig párban. Mert néha kemény meló, kell a segítség. De nagyon hálás meló is, mert mindig vigyorgó arcokat hagytak maguk mögött.

Egyre profibbak lettek. Egyre többet tanítgatták egymást a nevettetés csínjára-bínjára. Míg egyszer csak fel nem kérte őket az egyik orvos, fessék színesre a rendelőjét. S innentől megállíthatatlanok voltak. Kifestették a rendelőt, majd a folyosót is. Utána egy másik gyerekosztályra mentek, és kifestettek ott egy kórtermet. Majd még egyet. Majd a folyosót, a játszószobát és a kezelőt is. Majd még egy gyerekosztályt. Majd még egyet. S amikor nem maradt üres falfelület, felkeresték egy másik város gyerekosztályát is, és ott is elkezdtek festeni. Majd elkezdtek más kórházak is szemezgetni velük, és ők is elkezdtek más kórházakkal szemezgetni. Ki tudja hol állnak meg....?

És tették és teszik mindezt azért, mert jó érzés. Mert jó érzés jót tenni. Mert jó érzés gyerekekkel játszani. Mert jó érzés szebbé tenni a környezetet. Mert jó érzés egy jó csapat tagja lenni. Mert jó érzés összefogni. Mert jó érzés hinni abban, hogy ez még jobb lesz. Mert még jobb lesz.

Még jobb lesz, mert 10 év után már nem csendben fogjuk mindezt tenni, hanem hangosan. Hangosan, hallja az ország, hogy van egy lelkes, kis csapat, akik erre áldozzák a szabadidejüket, akik alig várják, hogy csatlakozzanak hozzájuk mások akár önkéntesként, akár támogatóként. Mert szeretnénk minden osztályra minden nap eljutni, most már tényleg. És el is fogunk. Mert jó érzés abban hinni, hogy ez még jobb lesz.... ;)

Szerző: Kőműves Glória (kuratóriumi elnök)